Innováció és örökség: pillantás Törökország növekvő autóiparára

Törökország talán nem az első ország, amely eszünkbe jut a haszongépjárművekről, az utóbbi fejlemények azonban kétségtelenül felhelyezték a térképre az érdeklődők és az iparági megfigyelők számára. A Ford Trucks új F-Line sorozatának bemutatása, valamint az Isztambul közelében működő Orthaus félpótkocsi-gyár meglátogatása jól mutatja Törökország erős helyzetét a globális járműiparban.

Megváltoztak a török utak

Elmúltak azok az idők, amikor a török autópályákon lovas kocsik és fa, vörös karosszériás, ponyvával fedett régi teherautók jártak. Ma az ország útjain modern haszonjárműpark közlekedik, köztük olyan ismert márkák járművei, mint a Mercedes, a MAN és az IVECO, amelyeket helyben gyártanak. A török márkák, amelyeket európai szabványok szerint terveznek, egyre inkább az exportpiacokat is célozzák.

BMC Tugra és ami a múltból megmaradt

Az egyik ilyen példa a BMC Tugra sorozat, egy kevésbé ismert név, amely 2018-ban a hannoveri IAA kiállításon mutatkozott be. A sorozat saját alkatrészeket, például fülkéket és első tengelyeket kombinál vásárolt egységekkel, például IVECO motorokkal, ZF sebességváltókkal és Meritor tengelyekkel. Kezdetben nyergesvontatóként mutatták be, ma már billencsek is tartoznak hozzá, és több európai piacon, köztük Belgiumban, Görögországban, Spanyolországban és Lengyelországban is megjelent.

A korszerűsítés ellenére a múlt maradványai még mindig feltűnnek a török utakon, például az előző Professional sorozat teherautói keskeny, ék alakú, Pininfarina által tervezett fülkéikkel. Vidéken még találkozhatunk régi BMC Fatih teherautókkal is, a szovjet korszak KAMAZ-ainak török megfelelőivel, amelyek ma Cummins dízelmotorokkal és Eaton váltókkal készülnek.

Ford Törökországban az 1960-as évektől

A Ford teherautók különleges helyet foglalnak el Törökország járműipari történetében, hiszen az 1960-as évek óta gyártják őket az országban. A híres Cargo családot eredetileg a Ford angliai részlege fejlesztette ki, és minden vetélytársát túlélte; ma is jelentős mennyiségben készül Törökországban és Brazíliában.

Az F-Line sorozat

A Ford legújabb fejlesztése az F-Line sorozat, amely nevét a zászlóshajó F-Max nyergesvontatóról kapta. Többféle járművet foglal magában: billencseket, elosztó teherautókat, szemétszállítókat és kedvezőbb árú vontatókat. Az F-Line megtartotta elődje keskeny, 2,2 méteres fülkéjét, csak új külsőt kapott — ezért ragadt rá az F-Min becenév.

Az F-Line motorjai továbbra is a Ford saját egységei, 330 és 480 lóerő közötti teljesítménnyel, és Ford, illetve ZF vagy Eaton sebességváltókkal párosulnak, köztük automatizált változatokkal. Az uniós előírások teljesítéséhez példátlanul sok biztonsági és vezetéstámogató rendszert kaptak — összesen 13-at, köztük alkoholszondás indításgátlót és érintőképernyős kezelőfelületet. A sorozat európai bemutatója stílusosan a franciaországi Solutrans kiállításon volt, kifejezetten az EU piacát célozva. Törökországban 2024 februárjára tervezték a bevezetést.

Askam, a harmadik nemzeti gyártó

Törökország járműipari történetéhez tartozik a már megszűnt harmadik nemzeti gyártó, az Askam is, amelynek gyökerei az Egyesült Államokba nyúltak vissza. Régen bezárt, de Dodge, Fargo és DeSoto márkanéven készült teherautói még ma is felbukkannak az utakon, régi, licenc alapján gyártott fülkékkel és modern motorokkal, váltókkal.

Autóbuszok: MAN, Neoplan és Temsa

Törökország nemcsak teherautókat gyárt; az autóbusziparban is jelentős szereplő. Figyelemre méltó, hogy a MAN és Neoplan valamennyi turistabusza ma Törökországban készül. A hazai gyártók közül kiemelkedik a Temsa, amely a japán Mitsubishi buszok licencelt összeszerelésétől jutott el a világszínvonalú fejlesztésekig, például legújabb hidrogénüzemű buszáig, amelyet a portugál Caetano karosszériaépítővel közösen fejlesztett.

Az Orthaus félpótkocsi-gyár

A virágzó hazai ipar ellenére a török autóbuszpiac soha nem célozta agresszíven az orosz piacot. A Ford Trucks viszont, amely F-Max vontatókat kezdett értékesíteni és összeszerelni Kalinyingrádban, külföldi tulajdonosainak utasítására kivonult Oroszországból. Az olyan török félpótkocsik, mint az Orthaus termékei, amelyeket legutóbbi akyazıi gyárlátogatásomon láttam, ígéretesebb lehetőségeket kínálnak a mi piacunk számára.

Itt a német technológia és szabványok hatására az Orthaus továbbra is a minőség és a megbízhatóság jelképe. Eredetileg német családi vállalkozás volt, amely az 1920-as években kezdett pótkocsikat gyártani; 2010-ben Törökországban alapították újra, új gyárának éves kapacitása pedig akár 15 000 darab — bár a tényleges termelés jelenleg jóval alacsonyabb.

Több mint kétszáz, feltűnően jókedvűnek leírt dolgozó dolgozik az Orthaus gyárban — kulturális párhuzam azokkal a német üzemekkel, ahol sok török dolgozik, bár ott kevésbé vidám a hangulat. A különböző európai országokból származó alkatrészeket a kedvező helyi éghajlat miatt a szabadban tárolják, ami éles ellentétben áll a német gyakorlattal. Az Orthaus különösen büszke kataforetikus bevonóüzemére, amely állítólag a legnagyobb Törökországban, valamint robotizált festőrendszerére, amely tíz év garanciát ad a fényezésre.

Mi jut el a piacunkra és milyen áron

A félpótkocsik Novorosszijszkon keresztül érkeznek a piacunkra, és többféle felhasználást szolgálnak. Körülbelül 60% ponyvás, 17% konténerszállító, 13% pedig hűtős. A fennmaradó 10% más típusokból, például billencsekből és gabonaszállítókból áll. Kifejezetten a mi piacunkra tervezett modellek is vannak — hosszú járművek, köztük négytengelyes változatok, valamint egy 30 köbméteres billenő félpótkocsi, amely minden előírásnak megfelel.

Az árak változóak. Egy Orthaus billenő félpótkocsi 6 millió rubelért kapható a kereskedőknél, míg egy függönyponyvás modell 6,6 milliótól 8,2 millió rubelig terjed a hosszú, négytengelyes változatnál. Egy hosszú hűtős félpótkocsi ára 11 és 13,7 millió rubel között van.

Lassuló piac

A széles kínálat ellenére fuvarpiacunk érzékelhető lassulást kezd mutatni a telítettség és a jegybanki kamatemelések miatt. Törökországban sem sokkal jobb a helyzet: júniusban gyenge volt az értékesítés, októberig pedig mindössze mintegy 2800 teherautót helyeztek forgalomba — 3%-kal kevesebbet, mint egy évvel korábban, és 1,7-szer kevesebbet, mint ugyanabban a hónapban Németországban. Emiatt a helyi gyártók egyre nagyobb reményeket fűznek Európához.

Fotó: Maxim Csernyavszkij

Ez fordítás. Az eredeti cikk itt olvasható: Mit láttunk érdekeset az Orthaus gyárban és Törökország útjain