A Jeep platós teherautóinak öröksége: a hagyománytól a mai újjászületésig

A „Jeep” és a „platós teherautó” párosítása ma újdonságnak tűnhet, hiszen a Jeep Wrangler terepjáróra épülő készülő platós modellt úgy harangozzák be, mint belépést egy új járműosztályba. Valójában azonban ez a vállalkozás visszatérés a régi hagyományokhoz, amelyektől a Jeep márka mindössze negyedszázaddal ezelőtt tért el, méghozzá teljesen érthető okokból. 1947 és 1992 között a platós teherautók rendszeresen szerepeltek a gyártási kínálatában.

A kezdetek: a Willys Jeep Truck

A Willys Jeep kettős márkanév alatt futó platós teherautók gyártása mindössze két évvel az első „polgári Jeep” 1945-ös bemutatása után kezdődött. A Willys Jeep Station Wagonnal párhuzamosan fejlesztett jármű egyszerűen a Willys Jeep Truck nevet kapta, a két modell megjelenésének kialakításában pedig Brooks Stevens formatervező is közreműködött. Bár több alkatrészen — például a motoron — osztozott a Willys-Overland CJ-2A terepjáróval, a platós teherautó és a kombi sajátos részleteket kapott, köztük eltérő sárvédőket és még az ajtók lemezpréselései is egyediek voltak.

A korabeli amerikai személyautók többségéhez hasonlóan a platós teherautó is alvázas felépítésű volt, és a család leghosszabb tengelytávját kapta: 2997 mm-t, szemben a kombi 2642 mm-ével és az alap Jeep 2032 mm-ével. Teljesen fémből készült fülkével és a szokásos, négyhengeres Go-Devil motorral (2,2 liter, 60 LE) készült, hátsó- vagy összkerékhajtással lehetett rendelni, teherbírása pedig egy tonna volt.

1950-ben a platós teherautó és a kombi egyaránt új, V alakú orrkialakítást kapott, mellettük pedig megjelent egy féltonnás teherbírású könnyű teherautó is. 1954-től 3,7–3,8 literes soros hathengeres motorok is rendelhetővé váltak. A platós teherautónak ez a változata 1965-ig maradt gyártásban, az összesített darabszám pedig meghaladta a 200 ezret.

A Gladiator és a J-sorozat, 1962–1988

A következő platós teherautó, a Jeep Gladiator figyelemre méltóan hosszú, több mint 26 éves gyártási időszakot tudhatott magáénak. 1962-ben mutatták be a polgári Jeep Wagoneer terepjáróval együtt, és mindkét modellt a neves Brooks Stevens tervezte.

A Gladiator számos újdonságot hozott a platós teherautók világába. Elsőként kínált automata sebességváltót, rásegítéses féket és szervokormányt. A könnyebb kivitelek némelyike független első felfüggesztést is kapott, ezt azonban megbízhatósági gondok miatt rövid időn belül elhagyták.

A Gladiator platós teherautók alvázas felépítésűek voltak, háromféle tengelytávval készültek, és hátsó- vagy összkerékhajtással lehetett konfigurálni őket. A fülke viszont csak kétüléses volt, kezdetben pedig kizárólag a felülfekvő vezérműtengelyes, soros hathengeres Tornado motor (3,8 liter, 142 LE) állt rendelkezésre. 1965-ben a Kaiser Jeep áttért az AMC motorjaira, köztük hasonló sorhatosokra és V8-asokra (5,4 liter, 253 LE).

Átnevezték, majd újra átnevezték: J2000, J4000, J10, J20

A sorozatos névváltoztatások — előbb J2000 és J4000, később J10 és J20 — ellenére a platós teherautók tovább fejlődtek a személyautós Wagoneerrel párhuzamosan. A fontosabb korszerűsítések közé tartozott az orr-rész és a belső tér átdolgozása, új motorok megjelenése, valamint az állandó összkerékhajtás bevezetése 1983-ban.

CJ-10: Ausztrália számára készült Jeep platós teherautó

1981 és 1985 között a gyártási programban a Jeep CJ-10 platós teherautó is szerepelt, amelynek megengedett össztömege elérhette a három tonnát, és a J10 vázát, illetve futóművét a klasszikus CJ-7 terepjáró fülkéjével és külső elemeivel ötvözte. Az autókat az Egyesült Államokban és Mexikóban gyártották, de főként exportra, elsősorban Ausztráliába szánták őket. A célpiacok olcsó munkagépeket igényeltek, ezért V8-as nem került a motorháztető alá: a CJ-10 AMC benzines négy- vagy hathengeres motorokkal, illetve a Nissan 3,2 literes soros hathengeres dízelével készült. A gyártás akkor ért véget, amikor az ausztrál dollár árfolyamának megugrása indokolatlanul drágává tette az importált autókat.

Miért a J-sorozat tűnt el először?

1988-ban leállt a J-sorozat platós teherautóinak gyártása, miközben az addigra Grand Wagoneer néven futó Wagoneer még három évig készült. A platós teherautó korai nyugdíjazása nagyrészt annak következménye volt, hogy a Chrysler 1987-ben felvásárolta az AMC-t, a teljes méretű platós teherautók kategóriájában pedig a korszerűbb Dodge Ram lett a Chrysler fő típusa.

A kisebbek: Jeepster Commando, Commando és CJ-8

A teljes méretű platós teherautók mellett a Jeep könnyebb teherautókkal is kísérletezett. Az 1966-ban bemutatott Jeepster Commando család kínálatában kétüléses fülkével készült platós változat is szerepelt. Bár a karosszérián osztozott a többi Jeepster Commando kivitellel, ezek a platós teherautók nem tudtak igazán meggyökerezni a piacon: 1971-ig mindössze 57 ezer darab készült. 2,2 literes (75 LE) vagy 3,7 literes V6-os (160 LE) motorral kínálták őket, teherbírásuk pedig mindössze 450 kg volt.

1972-ben az AMC, a Jeep márka új tulajdonosa fontos döntést hozott, és Jeep Commando néven újra bevezette a kisebb modellt. Ezek a terepjárók a Jeepektől szokatlan, új orrkialakítást kaptak, átdolgozott belső térrel és módosított motorválasztékkal: 3,8 és 4,2 literes soros hathengeresekkel (100, illetve 110 LE), valamint egy erős, ötliteres V8-assal (210 LE). A kereslet ennek ellenére sem élénkült. Két év alatt mindössze 20 ezer Commando talált gazdára, és a gyártást 1973-ban megszüntették.

CJ-8, ismertebb nevén Scrambler

Az elképzelés 1981-ben tért vissza a Jeep CJ-8-cal, amely a CJ-7 megnyújtott változata volt: tengelytávja 2630 mm-re nőtt a 2370 mm-rel szemben, és a hátsó túlnyúlása is hosszabb lett. Az alapelrendezés a kiinduló modellt követte — egyetlen nyitott utastérrel és az első ülések mögött elhelyezhető további padok lehetőségével —, de teljes értékű platós változat is készült, amelyben a platót fém válaszfal választotta el a kétüléses fülkétől.

A CJ-8 platós teherautóként is készült kemény- és vászontetős fülkével. A motorválaszték a 2,5 literes benzines egységtől (93 LE) a 4,2 literesig (114 LE) terjedt, emellett 2,4 literes Isuzu dízel (66 LE) is kapható volt. Ezeknek az összkerékhajtású járműveknek azonban mindössze 400 kg volt a teherbírásuk, ami korlátozta az alapmodellek népszerűségét. A vevők inkább a látványos Scrambler kivitelhez vonzódtak, nagy kerekeivel, karosszériamatricáival és más kiegészítőivel, a CJ-8 pedig annyira összeforrt ezzel a névvel, hogy ma a két elnevezést gyakran egymás szinonimájaként használják. A kereslet így is mérsékelt maradt: öt év alatt minden változatot beleszámítva mindössze 28 ezer darabot adtak el.

Comanche: a kompakt platós teherautó, 1985–1992

Ebben az időszakban növekedett az amerikai kompakt platós teherautók piaca, ami arra ösztönözte az AMC-t, hogy újragondolja teherautó-koncepcióját. Az eredmény egy új modell lett, amely az akkor még friss, 1983-as Jeep Cherokee terepjáróra épült: a Jeep Comanche platós teherautó 1985-ben mutatkozott be, és alapmodelljéhez hasonlóan egy amerikai őslakos nép nevét kapta.

Míg a Cherokee önhordó karosszériás volt, a Comanche félalvázas megoldást alkalmazott: elöl önhordó szerkezetet, hátul pedig külön vázat, amelyre a rakodóteret rögzítették. Az alapváltozat teherbírása 635 kg volt, amit gyári, megerősített felfüggesztési csomaggal egy tonnára lehetett növelni. A négy- és hathengeres motorok lökettérfogata 2,1–4,0 liter között mozgott; teljes vagy hátsókerék-hajtással, kézi vagy automata váltóval is rendelhető volt, a fülke azonban kizárólag kétüléses maradt.

A Comanche ígéretesen indult: 1985-ben 29 ezer darab fogyott, 1987-ben pedig 43 ezres csúcsot ért el. A következő években a kereslet meredeken visszaesett, a kereskedők pedig arra kérték a Chryslert, hogy szüntesse meg a modellt, és a Dodge Dakota maradjon a kínálat egyetlen kompakt platós teherautója. A kérésnek 1992 nyarán tettek eleget, miután összesen 190 ezer Comanche készült. Ettől kezdve a Chrysler vállalatcsoporton belül kizárólag a Dodge márka gyárthatott platós teherautókat.

Tizenkét év tanulmányautói és egyetlen átalakítókészlet

Tizenkét évvel később újragondolták ezt a politikát. Az új elképzelés szerint a nagy teherbírású platós teherautók és munkagépek a Dodge, később a Ram alá tartoznak, míg egy stílusos, aktív szabadidőre szánt platós modell jól illene a Jeep márkához. A piac reakciójának felmérésére a Wrangler alapjaira épülő Jeep Gladiator tanulmányautó 2005 januárjában, a Detroiti Autószalonon mutatkozott be.

Bár időről időre visszatértek az ötlethez, és több, a régi Gladiator által ihletett tanulmányautó is készült, a következő 13 évben továbbra sem került sorozatgyártású Jeep platós teherautó a piacra.

2007: Jeep Wrangler JT

2010: Jeep Nukizer 715

2011: Jeep Wrangler JK-8 Independence

2012: Jeep J12

2015: Jeep Wrangler Red Rock Responder

2016: Jeep Comanche

2016: Jeep Crew Chief 715

Az egyetlen kivétel 2012-ben érkezett, amikor a Mopar részleg bemutatta a hivatalos JK-8 készletet, amellyel a hosszú tengelytávú Wranglert platós teherautóvá lehetett alakítani. A beszerelés után a gyári garancia érvényben maradt.

Visszatér a Gladiator

Végre véget ér a várakozás: a nagy érdeklődéssel várt Jeep Gladiator premierjét november végén, a Los Angeles-i Autószalonon tartják. Ezzel a márka visszatér a platós teherautók kategóriájába, és gyártási történetében először teljes értékű, kétsoros utasteret kínál.

Fotó: autowp.ru | Jeep

Ez fordítás. Az eredeti cikk itt olvasható: Gladiatorok és Comanche-ok: a Jeep platós teherautóinak története