A játékos napsugár bekukkantott az ablakon, jelezve, hogy újabb szerkesztőségi értekezlet közeleg — vagyis ismét 20 kilométernyi közlekedési pokol vár rám! Közös életünk első napjaiban a garázsban várakozó, nehéz, kétkerekű mozdony gondolata, amely méreteiben alig kisebb egy Smart autónál, még arra késztetett, hogy a takaró alá bújjak; a mézeshetek elmúltával azonban már nincs bennem szorongás. Nem, a „jobbik felem” ez idő alatt nem tanult meg több kilométeres egykerekezéseket bemutatni, és nem kezdett csípős fogásokat készíteni a sebességből és az extrém bedöntési szögekből. Ehelyett olyan érzéseket kezdtem átélni, amelyek korábban ismeretlenek voltak a sportmotorok üvöltése közepette: ma már kizárólag „a pillanatban” motorozom, és szerencsére a 114 köbhüvelykes blokk több ilyen pillanatot ad, mint a legtöbb autó.
Mindennapi ingázás: hogyan boldogul a Breakout a városi forgalomban
Ami a forgalmat illeti, minden a lendületen múlik: az otthon és az iroda közötti szakaszon egy literes sportmotorhoz képest mindössze két perc volt a különbség — aligha említésre méltó. A stílusért azonban fizetni kell, pontosabban az úgynevezett hardtail hiteles másolatáért, amely a vázhoz rugózás nélkül, mereven rögzített hátsó kereket utánozza, és ez bizony emlékezetes élmény lehet.
A modell műszaki adatai szerint a Breakout hátsó rugóútja 86 milliméter — a mi útjainkra ez nem sok! A mérnökök a központi rugóstagot rugó-előfeszítés-állítással is ellátták, amelyet én mindig maximálisra állítok. Elképzelni sem tudok olyan helyzetet, amelyben még jobban „meg kellene húznom” a rugó előfeszítését!
Együttélés a korlátozott rugóúttal: tippek és valós tapasztalatok
Ezt a sajátosságot kétféleképpen lehet kezelni:
- Egy „plüss” ülés a Harley széles tuningkatalógusából
- Az útvonal gondos megválasztása az utakon és sugárutakon
Máskülönben fájdalmas lehet, és az ember akaratlanul is motocrossozni kezdhet. Egyszer nem vettem észre egy csatornafedelet: az első villa egészen tisztességesen elnyelte (a 21 colos kerék pedig valódi enduróméret!), ám a lenyűgöző, 240 milliméter széles, szegélyléctől is alacsonyabb profilú hátsó gumi a levegőbe emelkedett! Nem végzetes, de kellemetlen. A földet érés után biztos voltam benne, hogy legalább „szögletesre” ütöttem a kereket, de nem — minden rendben maradt, minden értelemben.
Hasmagasság és utaskényelem: mire számíthatunk
Most már gondosan figyelem az útburkolat minőségét, mert a 115 milliméteres hasmagasság látszólag ártalmatlan helyzetekben is óvatossá tesz. Valószínűleg az alacsony építésű sportautók tulajdonosai is valami hasonlót élnek át.
Utas? Csak akkor, ha végleg össze akarsz veszni a barátnőddel: a hátsó sárvédőn lévő, ülésnek alig nevezhető apró paródia annyira kényelmetlen, hogy bárkit ott szállítani valóságos büntetés.
Minden tekintetet magára von: a Breakout tagadhatatlan utcai jelenléte
De a fenébe is, mennyi figyelmet vonz a Breakout! Kíváncsi járókelők tömege, drága SUV-kban ülő tehetős férfiak érdeklődő pillantásai — idővel mindehhez hozzászoktam, természetesnek vettem, és válaszul a Terminátor és az Alien keverékét idéző, fennhéjázó pillantásokat vetek rájuk. Végül azonban egy hétéves kisfiú hatott meg az udvaron, aki minden fontos dolgát félbehagyta, csak hogy megcsodálja a Harley-t: „Bácsi, magának nagyon menő motorja van!” Egy ilyen produkcióért a modell minden hibáját meg tudom bocsátani.
Az első 3000 kilométer: szerviztapasztalatok és fenntartási költségek
Mit hozott közös életünk első háromezer kilométere? Megvolt az első szerviz: két óra a butikban — és a motorkerékpár elkészült. Mi ez a butik? A hivatalos Harley-Davidson bemutatóterem, ahol a megfelelő márkajelzéssel mindent árulnak (a hírek szerint még motorkerékpárokat is).
Fotó: Nikita Kolobanov
Ez fordítás. Az eredeti cikk itt olvasható: A Harley-Davidson Breakout tartóstesztje, második bejegyzés: a hangulat színe
Közzététel október 25, 2023 • 3 perc olvasási idő
