A postai furgonok hőskora
A postai furgon az autó egyik legrégebbi „foglalkozása”, és gazdag múltra tekint vissza. Az első „ló nélküli kocsik” ülései mögé zárt dobozt szereltek a küldemények számára, miközben a sofőr a szabad ég alatt ült — ez jól mutatja, milyen mostoha körülmények között dolgoztak. Idővel a kialakítás valódi, levél- és csomagszállításra épített járművé fejlődött, végül pedig már nemcsak a küldeményeknek, hanem a vezetőnek is emberibb körülményeket biztosított.
A tartósság szerepe
A postai munkában az első számú követelmény a strapabírás volt. Ezek az autók hatalmas távolságokat tettek meg, gyakran olyan helyeken, ahol az „út” szó inkább elméleti fogalom volt, mint valóság. Ilyen körülmények között egy átlagos alváz néhány hét alatt tönkremehetett, ezért a postaszolgálatok folyamatosan erősebb járműveket kerestek.
A Ford Model A érkezése
Az itt látható Ford Model A a postaszolgálat egyik alapvető járművévé vált. Miután az 1928-as bemutatkozást követően megfigyelték a típus teljesítményét, az Egyesült Államok szövetségi postaszolgálata 1931-ben nagy tételben vásárolt belőle. A Ford szedán kereskedelmi változata háromféle kivitelben készült: nyitott rakfelülettel, zárt oldalfalú furgonként vagy puszta alvázként. A posta az alvázat választotta — ez volt az olcsóbb megoldás, és lehetővé tette, hogy pontosan a küldeményekhez igazított felépítményt készítsenek.
A Model A postai furgon különleges jellemzői
Ez a konkrét Model A 1929 után készült, amit a hűtőrácsáról lehet felismerni, és kereskedelmi használatra alakították át: az első fényszórók és a hűtő festettek, nem krómozottak, ahogyan a személyautókon. Mindkét oldalán tolóajtó található, ezek egy egyszemélyes vezetőfülkébe nyílnak, onnan pedig egy belső tolóajtó vezet a postatérbe.
A vezető munkahelyéhez (balra) tolóajtón (jobbra) keresztül lehetett hozzáférni.
A karosszériát magasabbra építették, így a postatér térfogata 100 köbláb, vagyis valamivel kevesebb mint három köbméter lett. Az amerikai küldeményeket zsákokban szállították, amelyeket a furgon belsejében elhelyezett erős kampók segítségével könnyű volt kezelni. Az autó kapott egy 35 mérföld/órára beállított sebességkorlátozó szerkezetet, ablaktörlőket, kiegészítő utastér-világítást, valamint a Ford AA haszonjárműből származó hangtompítót is.
A vezetőfülkéből a postatérbe vezető ajtó szintén tolóajtó volt
A Ford Model A öröksége a postaszolgálatban
A szövetségi postaszolgálat nagyra értékelte a Fordok megbízhatóságát, és 1931-ben Ford AA haszonjármű-alvázakat is vásárolt, amelyeket hasonló felépítménnyel láttak el a nagyobb terhelésű útvonalakhoz. Ezek a furgonok megbízhatóan szolgáltak az 1950-es évek elejéig — ez volt az egyszerű, becsületesen dolgozó postai járművek korszaka.
A hátsó, zsanéros ajtókat, amelyeken keresztül a küldeményeket berakodták, masszív retesszel zárták. Rossz időben vízhatlan szövetből készült takarókat lehetett leengedni és rögzíteni az ajtók nyílásait fedő fémhálóra.
A múlt megőrzése
A postai járműveket végsőkig használták, és alig gondoltak arra, mi lesz velük később. A Ford Model A rajongói klubján belül ma külön részleg foglalkozik a megőrzésükkel, és munkájuknak köszönhetően a kevés fennmaradt, rég nyugdíjazott postai furgont megjavítják, restaurálják és üzemképes állapotban tartják — bár már csak maroknyi példány létezik.
Ez a Ford Model A történetébe tett utazás megmutatja, milyen jelentős, mégis gyakran figyelmen kívül hagyott szerepet játszott a típus az amerikai postaszolgálat fejlődésében. A tartósság, az alkalmazkodóképesség és az újítás története ez, amely mindenkit megszólíthat, akit érdekel az utazás, a történelem és a technika találkozása.
A Ford Model A postai furgon: a legfontosabb tények
- Vásárló: az Egyesült Államok szövetségi postaszolgálata, nagy tételben 1931-ben
- Mit vásároltak: puszta alvázat, nem kész gyári furgont — olcsóbb volt, és szabadon lehetett rá egyedi felépítményt készíteni
- Raktér: 100 köbláb, valamivel kevesebb mint három köbméter, kampókkal a postazsákokhoz
- Sebesség: külön szerkezettel 35 mérföld/órára korlátozva
- Átvett alkatrész: a hangtompító a Ford AA haszonjárműből származott
- A kereskedelmi változat ismertetőjele: festett fényszórók és hűtő, míg a személyautókon ezek krómozottak voltak
- Szolgálatban maradt: az 1950-es évek elejéig
Gyakran ismételt kérdések
Miért alvázat vett a posta kész furgonok helyett? Olcsóbb volt, és szabadságot adott ahhoz, hogy kifejezetten postai feladatra alkalmas felépítményt készítsenek — nagyobb belmagassággal, zsákkampókkal és a kívánt helyre tett ajtókkal.
Hogyan lehet megkülönböztetni egy kereskedelmi Model A-t a személyautótól? A külső részletekről. A haszonjárművek fényszórói és hűtője festett volt, a személyautóké krómozott. Ez a példány ráadásul 1929 utáni, amit a hűtőrácsa is elárul.
Miért korlátozták 35 mérföld/órára? Szándékosan szereltek be sebességkorlátozó berendezést. A postai munkában fontosabb volt a tartósság, mint a tempó, ezeknek az autóknak pedig olyan utakat kellett túlélniük, amelyek egy átlagos alvázat néhány hét alatt tönkretehettek.
Maradt belőlük? Csak néhány. Addig dolgoztak velük, amíg teljesen el nem használódtak, a fennmaradt példányokról pedig a Ford Model A rajongói klubjának külön részlege gondoskodik.
Fotó: Sean Dugan, Hyman Ltd.
Ez egy fordítás. Az eredeti cikk itt olvasható: Andrej Hriszanfov a Ford A furgonról, amely az Egyesült Államok postaszolgálatához került
Közzététel február 01, 2024 • 4 perc olvasási idő
